A Velencei Biennálé annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyre inkább a kacatművészet és a kacatművészek játszóterévé vált, még mindig az egyik legrangosabb nemzetközi képzőművészeti megmozdulás, mely idén 52. alkalommal került megrendezésre. Múlt héten érkezett a hír, hogy idén –első alkalommal- a magyar pavilon kapta a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat. Kis áttekintésként magyar művészként korábban Ferenczy Károly (1905-ben), László Fülöp (1907-ben) és Aba Novák Vilmos (1940-ben) kapták meg a legjobb festőművésznek járó díjat. Ezenkívül, a magyarnak nem igazán nevezhető Joseph Kosuth kapott különdíjat 1994-ben a biennálén.
Hatalmas siker, és szenzáció ez a fődíj, mondhatnánk. Mégis alig lehet erről hallani, tudni, a kevés és szűkszavú beszámoló, illetve magánvélemény is inkább zavart vagy épp felháborodott. Elsőre persze jöhetne a szokásos, közhelybe hajló „nem tudunk örülni a sikereinknek” szlogen. Persze itt nem erről van szó. A kiállított művész, bizonyos Andreas Fogarasi, harminc éves magyar származású Bécsben élő alkotó, aki sosem élt hazánkban. Témája, „Kultur und Freizeit” néven mégis egy Magyarországhoz szorosan köthető téma, ugyanis a hazai művelődési házakról, ezek történetéről és jelenéről forgatott rövidfilmeket.
Már a pályázat elbírálása is problémás volt, ugyanis a konkurens pályázatokat teljesen jelentéktelen formai okokra hivatkozva utasították el. Emlékeztetőként Nemes Csaba Remake című alkotása volt a fő vetélytárs, mely a tavaly őszi tüntetéseket mutatta be animációs film formájában. Az amúgy szintén igen kétes mondanivalóval és értékkel bíró mű valószínűleg a politikai rostán bukott el. Andreas Fogarasi műve végül sikerrel megvalósult, a filmek mellé nagy fekete dobozok is készültek, amolyan vetítőszobaként, bár egyesek ezeket inkább minimalista műalkotásoknak igyekeztek beállítani. A látogatók nagyrészt értetlenül fogadták a művet/műveket. Persze a modern művészeten szocializálódott látogató azon már rég nem döbben meg (ami nekem még mindig jelentős frusztrációt okoz), hogy miért van egy képzőművészeti kiállításon a sarokba lerakva egy tv. Itt már inkább az adta az okot az értetlenségre, hogy Andreas Fogarasi filmjei nemcsak a „művházi” környezetben felnőtt magyar látogatóknak, de a megkérdezett külföldieknek se mondtak szinte semmit. A velencei zsűri viszont egyöntetűen szavazta meg a magyar pavilon Arany Oroszlán díját.
Felvetődik a kérdés: miért? A Velencei Filmfesztivál futottak még kategóriájába inkább benevezhető alkotás a patináns Velencei Biennálén első díjat kapott. Talán a minimalista fekete dobozok miatt? Vagy mert az egész magyar pavilonnak sikerült a lehető legkevesebbet reprezentálnia a magyarországi művészetből? A hallgatás ami a fődíjat övezi tehát érthető. Érthető, de nem jogos, hisz ennek a döntésnek üzenet értéke van. Érdekes összefüggés megnézni az osztrák pavilont. Ők Herbert Brandl, elsőrangú osztrák festőművész kiállítását vitték Velencébe, egészen kiváló, színvonalas anyagot összehozva. Mondhatjuk, hogy talán Ausztriának szánt üzenet is ez, hogy Andreas Fogarasi osztrák művész nem osztrák pavilonnal nyert díjat, érdekes lenne ez a felvetés, de többről van szó.
A dolgok relativizálása és a már jó ideje folyó művészetellenesség kérdése ez is. Relativizálni a művészet fogalmát, könnyen lehet, többek közt azzal, hogy a fontos művészeti megmozdulásokat elárasztják az átlagos (vagy átlagon aluli) kreativitással és egyfajta művészettörténészi és esztétai észjárással megvalósítható, de semmiféle művészi tudást, alkotói felkészültséget sem igénylő kiállítások. Ez egy régóta tartó folyamat, nehéz újat mondani róla. Hogy pontosan mi is a cél illetve kinek áll mindez érdekében az még mindig nem világos. A kurátori, esztétai, művészettörténészi rétegnek mindenképp, akik igyekeznek átvenni a művészek helyét, magukat egyre fontosabb szerepbe helyezve, végül talán egészen kiszorítva az igazi alkotókat a művészetből. A feketére festett farostlemezből csavarozott fekete dobozokban vibráló filmek legalábbis valami ilyesfajta komor hangulatú jövőt vázolnak fel.
Herbert Brandl weblapja: http://www.herbertbrandl.at/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése