Egon & Dönci

.Hirtelen elhatározásból megnéztem ma az Egon és Dönci című rajzfilmet, mely az első egész estés 3d-s magyar rajzfilm címével hívta fel magára mostanában -a korántsem túl nagy- figyelmet. Én is szkeptikus voltam, hisz nem igazán szeretem ezeket a 3d-s csodákat, és sajnálom, hogy ennyire kizárólagosságot szereztek a rajzfilmek között. De mégis érdekelt, hogy a "csodásnak" ígérkező Kis Vuk elhalasztása miatt elsőként megvalósult magyar 3d-s animáció mit is nyújt, nyugati könnyen emészthető és gyorsan felejthető társaihoz képest.

Utánanézvén a kritikákban és hozzászólásokban csupa ilyesmi kifogást olvastam, mint az erős forgatókönyv hiánya, a lassú tempó, a zavaró szövegnélküliség, úgyhogy természetesen így már alapból érdekelt a dolog.
Nehéz lenne megmondani kinek készült ez a film, merthogy nem gyerekeknek, az biztos. Ugyanis Egon az űrutazásról álmodozó feltaláló és Dönci nevű kövér macskabarátjának történetében van valami végtelenül melankolikus, mondhatni szomorú hangulat. Persze aki a pixar és egyéb ilyesmi filmek világát keresi az rossz helyen kopogtat, mert maximum a látvány igen magas színvonalában van rokonság köztük, de a pörgős történet, az akciódús vagy épp az egész családot megnevettető elemek, a "mindenki összefog a végén és megoldódik minden baj" féle sablon, vagy a félpercenként elhelyezett jópofa és vagány beszólások nem tartoznak a film hatáskörébe. Főleg mivel lényegében némafilmről van szó.

Egon és Dönci egy nagyon szép, a Földhöz hasonló bolygón élnek magányosan, ahova egy nap becsapódik a Voyager űrszonda az emberiség üzenetével, melynek hatására Egon egyből hozzákezd űrhajójának véglegesítéséhez és Döncivel nekiindulnak a világűrnek, hogy felkeressék a Földet. Hosszú útjuk után el is érik a távoli bolygót, de örömük mégse felhőtlen, és ahogy a film alcíme is mondja, örök igazság, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. A film zárása pedig már az Űrodüsszeia 2001 felé kacsingat, vagy épp Tarkovszkij Solarisa juthat eszünkbe, ha nagyon messzire akarunk menni.

A kritikákban főleg azt olvashatjuk, hogy miért nem találtak egy jó forgatókönyvírót vagy dramaturgot, mert csak ennyi választja el színvonalban az amerikai rajzfilmektől. Így van, ezt én is alá tudom írni, és nagyon remélem, hogy az egri animációs csapat a következő munkáiba se fog egy, az ilyesfajta kritikusok által szívesen látott forgatókönyvírót vagy producert találni, mert akkor valószínűleg minden elveszne, ami ezt a filmet számomra igazán szerethetővé tette, és a színvonal valóban a mindenki által annyira áhított nyugati szintre esne vissza. Megemlíteném még a zenehasználatot, ami különösen jól sikerült az egész film során, és nagyon jól kiegészíti a lassan hullámzó koreográfiát.

Nem hiszem, hogy igazi közönségsiker lesz ez a film, amit sajnálok, mert aki rá tud hangolódni a két magányos utazó, hol pszichedelikus, hol melankolikus, de azért sokszor vidám kalandjára annak igazán nagy élményt adhat. Remélem minél többen fogják megnézni Magyarország első, a világ eddigi legalacsonyabb költségvetéséből elkészült, illetve saját -és kis rálátással rendelkező- véleményem szerint pedig legjobb 3d-s animációs filmjét.




Egon & Dönci videoklip: