"Iszonyat nagy munkaerőbőség van. A pályaudvaron legalább öt csajszi tekergett unott fejjel és egy feltölrőrongyot tolt maga előtt látszólag minden cél nélkül. Amikor bementem egy mosdóba, ott 3 (!!!) ember volt állandó takarítószemélyzetnek, és amíg bent voltam azt ordították egymásnak, hogy "Egy külföldi van a vécémben!" Ez szerintem tényleg nagy esemény ám, de csak ezért nem kellene 3 embert fizetni. Persze a WC legalább tiszta volt."Egy blogajánlóval kezdeném, az újraindulást és egyben a ma esti gondolatmenetemet. Egyik kedves középiskolai osztálytársam nekivágott a messzi Kínának, hogy 11 hónap alatt minél több nyelvi, lelki, élménybeli kinccsel gazdagodjon. Azt hiszem, mindenki számára érdekes és tanulságos lehet, mit tapasztal a napkeleten, így meleg szívvel tudom ajánlani blogját, a Ji'nan Orange Lodge-ot.
Ami pedig a beígért gondolatmenetet illeti, nos, kezdeném azzal, hogy ismét előállt az a helyzet, hogy egyrészt meguntam a blogolást, másrészt nem tudom, miről is írhatnék. Ezért is alakult ki ez a nagy generálpauza, ami eddig a pillanatig jellemezte szegény, pszichoneuroimmun-modulált kávéházunkat. Nem mondom, azért történt azóta egy s más, így inkább a lustaságnak kell betudnom az ihlet könnyed tovaröppenését, ami sajnos általános jellemzőmmé vált az elmúlt időszakban.
Na de most! Ugyan mi lenne? A nagy rekirugaszkodás vége mindig egy triplaszaltóval kompinált hasraesés, így nem ígérgetek, fogadkozok, de még csak nem is tervezek a jövőre nézve, mert úgyis elmaradnék a várakozásoktól. Azt hiszem, egyelőre inkább a rövid szösszeneteket célzom meg, mert azokat könnyebb kitermelni, még agyilag stand-by módban leledző állapotban is. Most viszont el főzni, mert különben nem lesz vacsora. Talán majd beszámolok róla, milyen lett a fekete tonhalas móka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése