Abe Kóbó: A homok asszonya

.

A blogjelleget megőrizvén, gondoltam egy rövid könyvajánlóval gazdagítom a kávézó étlapját. A blogjelleg csak azért jutott eszembe, mert friss élményről van szó, az elmúlt két napban olvastam el a kiváló japán szerző, Abe Kóbó A homok asszonya című művét. Egészen különlegesnek találtam ezt a könyvet, és valószínűleg valamikor újra el fogom olvasni, mert a történet annyira olvastatja magát, hogy az ember alig tud figyelni az egész regényen végighúzódó filozófiai víziókra, amik pedig szilárd, tömör alapot biztosítanak. A történet egy megszállott rovargyűjtőről szól, aki egy különleges futóbogárfaj felkutatása miatt rövid szabadságot vesz ki munkahelyén és elutazik a tengerhez, ahol egy nagy sivatag homokdűnéi terülnek el. Egy furcsa faluba érkezik, ahol a házak egy része jóval a sivatag szintje alatt, mély gödrökben fekszik. A falu közelében ráesteledik, a helyiek pedig szállást ajánlanak neki egy fiatal özvegy házánál. A rovargyűjtő tanárember megszokott élete pedig eszelős fordulatot vesz.

Azthiszem nem csak jó időben talált meg ez a könyv, megírása, történetvezetése és hangulata bárkinek igazán nagy élmény lehet. A kilátástalan és nyomasztó küzdelem, a férfi-nő kapcsolat, a melankolikus erotika és a mindig karnyújtásnyira lévő de soha el nem érhető kiút, borzasztó nyomasztóvá teszik a regényt. A történet mellett a könyvet persze a főhős által felépített és az örökké hulló homokon keresztül kikristályosított életszemlélet és a párhuzamok sora teszi igazán különlegessé, és veti fel az örök kérdéseket a modern világgal, a szabadsággal és a magánnyal kapcsolatban. A regényből sikeres film is készült, valamikor még Cannes-ban is kapott díjat. Én csak egy egész kis részletet láttam belőle, de örülök neki, hogy nem néztem még meg, mert képileg valóban elég erős filmről van szó, így érdemes előbb elolvasni. Persze ezek után filmen sem fogom kihagyni.

Ha már film, olvasás közben eszembe jutott párhuzamként Michael Haneke Funny Games (Furcsa játék) című filmje, gondolom kevesen látták, a Cirkó-Gejzir mozi tűzi néha műsorára. Bevallom, ajánlani nem merem mégse akárkinek, hisz sok filmet láttam már, de olyasféleképp brutálisat mint az, még sose. Leginkább a kiút lehetetlensége és a mindennapi élet ütemes rendjét felborító őrült figurák kötik össze a két művet. Persze lehet, hogy csak számomra. Szívesen írnék még a könyvről, de akkor már átlépném az ajánló kereteit, így pedig remélem aki rászánja magát az amúgy nem hosszú (160 oldal) regény elolvasására, friss szemmel tekint majd rá.