Nagy divat lett folytatást, "sequel"-t csinálni korábbi filmekhez. Nem véletlen, hiszen nagy lóvé van benne; ha egyszer valamit megszeret a közönség, nyilván örömmel megnézi a folytatást is. Az meg már csak hab a tortán, hogy lehet egyidejűleg mindenféle plasztikbabát, jubileumi kiadványokat, díszdobozokat és megannyi csecsebecsét gyártani a kialakult univerzumhoz a franchise égisze alatt, amik persze újabb érméket és zsíros bankókat hoznak a konyhára. Addig nincs is gond, amíg nem veszik el a lényeg, a filmművészet a sallang között.
A magyar rajzfilmgyártás, azt hiszem túlzások nélkül állíthatom, igen patinás és dicsőséges múltra tekinthet vissza, s régen, mikor még volt rá igény és megfelelő támogatás, világszínvonalú meséket és animációkat alkottak a hazai és a külföldi közönség legnagyobb örömére. A siker egyik titka kétségtelenül az volt, hogy olyan emberek dugták össze a fejüket az alkotás szent műhelyében, akik a profizmuson túl rajongtak is azért, amit csináltak, és olyan szeretettel alkották meg figuráikat, mintha csak gyermekeik első lépéseit egyengették volna. Az irodalom, rajz, zene, filmkészítés mint jó testvérkék olvadtak össze, hogy valami többet alkossanak együtt, olyan csodát, amire a filmet annak idején kitalálták. De hogy ne csak általánosságokban beszéljek, megemlítem, hogy a már szinte "kultfilmmé" vált Macskafogó az egyik legjelentősebb filmes adatbázisban és honlapon, az imdb.com-on még mindig az első tíz között található animáció kategóriában, noha jóval kevesebb szavazattal rendelkezik, mint a maga mögé utasított mai sikerfilmek. Ez csak egy adat, némi statisztika és közízlés egyvelege, de azért büszkeségre és reményre is adhat okot, hogy az animáció világa nem csak az óriási studiókról és a pénzről szól, s talán van még hely kis hazánknak is az amerikai álomgyár és a szorgos japán kezek között is. Noha ennek sok minden ellentmondani látszik...
A Macskafogót már említettem, jöjjön hát a másik klasszikus, melyen generációk -többek közt a mienk is- nőttek fel, ez pedig a Vuk. Azt hiszem nem kell bemutatnom Fekete István meséjét, sem pedig Dargay Attila rajzfilmjét. Csákányi László hangja valahol mélyen beleégett a tudatomba, néküle már el sem tudnám képzelni Karakot, s a rajzok is egytől egyig szinte axiómaszerűen rögzültek a két évtized során. Éppen ezért téved veszélyes vizekre az, aki folytatni próbálja az egyszerit és folytatni azt, amit talán nem is lehet méltóképp. Persze nagy különbség van aközött, hogy az eredeti alkotógárda porolja le a régi varázsvilágot, mint a Macskafogót jegyző Ternovszky Béla-Nepp József esetében, vagy pedig az újhullám akarja 3d-be paszírozni és trendivé fésülni az "oldschool" ecsetvonásait, mint az az új Vuk animáció esetében félő. Az egyik esetben bizakodó vagyok, a másik esetben viszont nem, mert a mangaszemekkel ábrázolt Vuk nem sok jót ígér. A közönség végtére is kritikus, különösen ha szeretett hőseit akarják teljesen leamortizálni a gagyi oltárán, s szinte mindenki elszörnyedve nézte az első képsorokat, mivé lesz a rőtbundájúak eposza. A Macskafogó 2. viszont elegáns és szorakoztató műnek ígérkezik, amely remélhetően hangos sikert fog aratni és visszaadja a hitünket, hogy van még élet a 3d-n innen is...
"Gyűlölöm az egeret, undok kis férgek!" Ugye, hogy szinte mindenki a macskáknak szurkolt? Grabovszky egy lúzer, Teufel for president! A sóderbendet, akarom mondani az egereket a Bolyki Brothers űzi...
"-Hol vannak a birodalmi rohamosztagosok?
-Alázatosan jelentem: egy másik filmben." Ha ilyen beszólások lesznek, jó kis film lesz ez. A sok régi ismerős alak mellett jó néhány új karakter tűnik fel, mint például a személyes kedvencem, az őserdő tarzanborz hőse, Torzonborz.
Hipp-hop, jön... Te meg ki vagy? Hogy Vuknak hívnak? Azt nem hinném. Kicsinek kicsi vagy, meg vörös is, de hogy Karak tanítványa nem egy debil pikácsúklón, az biztos. Na menj vissza szépen játszódni a játékosztályra a plüssállatok közé! (A képre frakcsolva cikk és videó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése